Megemlékezés

Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtásának

50. évfordulója alkalmából,

a 12 szombathelyi nemzetőr orv legyilkolásának színhelyén,

az 56-osok terén


2006. november 4-én


Cholnoky Péter


            Honfitársaim!


            Ma ötven esztendeje ez a nap vasárnap volt. Békésnek várt vasárnap reggel, három nyugodt nap után, mely alatt remélni kezdtünk abban, hogy hazánk semleges lesz, szabad választásokat tartunk, szabadon gyakorolhatjuk polgári jogainkat és hogy a következő hétfőn hozzákezdünk a munkához: saját akaratunk szerint építjük újjá az országot a régi és friss romokon.

            De azon a vasárnap hajnalon tankok dübörögtek, ágyú szólt és vér folyt. Itt, e helyen is orvul meggyilkoltak tizenkét ártatlan embert. De miért is? Mert visszajöttek. Kik jöttek vissza? A hatalmas birodalom seregei, amely nem bírta elviselni, hogy koronájának legszebb gyémántja szembe mert szállni vele. Nem egyedül jöttek. Velük jött a magyarul beszélő, de idegen szívű árulók maroknyi csapata, amely mindenáron vissza akarta szerezni nemrég elvesztett kegyetlen teljhatalmát és rettegett, jogosan rettegett, hogy a korábban és a forradalom alatt elkövetett rémtettei napvilágra kerülnek és számon kérik őket rajtuk. Az erőszak rátámadt az igazságra és maga alá gyűrte.

Az egész nemzet tudta, mi az igazság, még az árulók is. Mi is ismerjük az igazságot, hiszen ezért jöttünk ide ma este. Birtokoljuk az igazságot, és büszkék vagyunk rá. Büszkék, de nem gőgösek. Hiszen az igazság birtokában nem nézhetjük le a nemzetnek azt a részét, amelyet az elmúlt ötven év alatt elbutítottak, amelyet önzővé, csak a maga kis ügyeivel foglalkozóvá tettek, amely így könnyen vevő az irigységet, önzést és gyűlöletet keltő beszédre, amely szívesen maszatolja össze az akkori szerepeket, aki szívesen tartja oda fülét a neki tetsző hazugságáradatnak.

            Az egyetlen igazság birtokában értük is felelősek vagyunk. Tovább kell adnunk az oszthatatlan igazságot mindenhol: a családban, az iskolában, a tereken, a tetőkről és a tornyokból. Mert az igazság egyik legszebb tulajdonsága, hogy egyszer csak legyűri a hazugságot. Nem magától, ehhez szánk és kezünk segítségére szorul.

            Vértanúink pedig hadd nyugodjanak békében.

„Lesz még egyszer ünnep a világon!'"