Jókedv és egy kis nosztalgia

- Honderű bál 2010 -

Fényárban úszott a Tóvendéglő, amikor 2010. január 22-én a Honderű bálba megérkeztek a vendégek. Az emeleti nagyteremben elegánsan feldíszített asztalok várták az Honderű Asztaltársaság Egyesület tagjait, a meghívottakat és baráti társaságaikat. Az immár hetedik alkalommal megszervezett társasági esemény díszvendége Vásáry Tamás, Londonban élő zongoraművész és karmester volt, aki fiatal balerina feleségével, Tunyogi Henriettel érkezett. Eljött a bálba – ugyancsak feleségével – Hámori József akadémikus is, aki már nem először bálozott a Honderűvel. Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke, Marton Zsolt a szombathelyi közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője és Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója is megtisztelte jelenlétével az idei bált.

Nyolc órakor az este díszvendége, Vásáry Tamás köszöntötte a bálozókat. A mindig mosolygós, nemzetközi hírű karnagy ezúttal éppen Indiából érkezett Szombathelyre. Elmesélte, hogy nem erőssége a tánc, bár kétszer is „fellépett” már színpadon: egy alkalommal a párizsi Opera primabalerinájával táncolhatott pas de deux-t. (pas de deux=két személy együttes tánca a balettben). A tánccal való kapcsolata azonban még régebbi: ’56 előtt, amikor Magyarországon zongorakísérő volt, gyakran dolgozott táncosokkal. A zenét és a táncot azonban csak akkor kezdte együtt élvezni, amikor feleségével közösen készültek egy-egy előadásra. Vásáry Tamás indiai élményeiről annyit mondott, valódi szellemi feltöltődésben volt része, és azt tanácsolta, mindenki próbálja megtalálni a szépet az életben, s most, amikor mindennel baj van körülöttünk, koncentráljunk arra, ami boldogságot ad.

A nyitótánc igazi meglepetés volt. Az 51. számú cserkészcsapat középiskolás tagjai gyakorlott táncosokat meghazudtoló könnyedséggel táncolták el a palotást magyar ruhába öltözve. Valódi báli hangulatot varázsoltak, amit a közönség vastapssal jutalmazott.
A vendégek jó része már vacsora előtt táncra perdült, s a budapesti Joe Fritz Band elmúlt évtizedeket idéző tánczenéje később is a parkettre csábította a bálozókat. Hajnalig csak rövid időre ürült ki a táncparkett, de a hangulat akkor sem hagyott alább. Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház művésze zenés „nagy utazásra” hívta a vendégeket. Előadásában filmdalok mellett az Anconai szerelmesek-ben is hallott olasz slágerek, J. Prevert verse, és a Páger Antal által halhatatlanná tett Hattyúdal is felcsendült. Végül „vette a pimasz bátorságot”, és az O sole mio-val zárta műsorát. Éjfélkor, a tombolahúzás idejére a legkitartóbb táncosok is megpihenhettek. Ezúttal is számos ajándék érkezett, a nyereményeket magánszemélyek és vállalkozók ajánlották fel. A főnyereménynek, egy 10 fős kis-balatoni kirándulásnak Tarján Jenő és felesége örülhetett.
Az idei bál is jótékony célt szolgált. A tombolajegyek megvásárlásával mindenki az 51. számú Sík Sándor Cserkészcsapatot támogatta. Simonné Pungor Mária, a csapat parancsnoka meghatottan köszönte meg, hogy az egyesület éppen rájuk gondolt. A hallgatóságnak azt próbálta meg érzékeltetni, mit is jelent cserkésznek lenni. Mindig igazat mondani, híven teljesíteni a kötelességeinket, melyekkel Istennek, a hazának és embertársainknak tartozunk, lélekben is tisztának maradni, nem könnyű, a gyerekeknek sem – mondta. Lassan 20 éve foglalkoznak már kisebbekkel és nagyobbakkal, s most szeretnének egy olyan „bölcsőt” építeni, amely befogadja, nyitott ajtókkal várja a gyerekeket. A bálon végül több mint 400 tombolajegy fogyott, így összesen 205 ezer forint gyűlt össze a csapatotthon építésének támogatására.
A legkitartóbbak éjfél után sem lankadtak, az asztaltársaságok közül többen hajnalig mulattak.