Egyetlen hiányzó mondat - Vas Népe

Megjelenés dátuma: 2008. március 01. 04:28
Szerző: Merklin Tímea

Csoóri Sándor költő volt a vendég a Honderű Asztaltársaság Közéleti Kaszinójában kedden; Alexa Károly irodalomtörténész beszélgetett vele. Csoóri Sándor az a fajta ember, akiről elmondhatnánk Hamvas Béla megemlékezését az egyik kínai császárról: csak nézett egy irányba némán, és így jöttek rendbe a dolgok Kínában. A Csillag című lap 1956-os évfolyamát az Országos Széchényi Könyvtárban találjuk, és abban a legtöbbször előforduló költő Csoóri Sándor. Nem pályakezdő versek voltak ezek. Ugyanaz volt a problematikája, mint Nagy Lászlónak, Juhász Ferencnek is: hogyan lehet verset írni Illyés Gyula után. Hogyan lehet megújítani a hagyományt? - így vezette be a beszélgetést Alexa Károly. Majd Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetségéhez fűződő emlékeiből idézett, aminek 1992-től elnöke volt.

- Amikor 2000-ben az 5. világtalálkozót rendeztük, megkértem Teller Ede fizikust, hogy jöjjön el. Mondta, hogy eljön, de neki fél egykor megy a repülőgépe. 11-kor kezdődött a rendezvény. 52 országból voltak magyarok. Antall Józsefet kértem meg, hogy beszéljen utánam, de figyelmeztettem, hogy ne legyen hosszú, mert a professzornak megy a repülője. Jóska mondta, hogy jó. Elkezdett beszélni. De eltelt félóra, háromnegyed. Ede nézett rám, láttam, hogy reménytelen. De a fennvaló néha segíti az embert. Szóltam, hogy késleltessék tizenöt percet a repülőgépet, és motoros rendőrök kísérjék majd a reptérre, hogy gyorsabban tudjon haladni. Közben Antall József befejezte a beszédét, és Teller Ede állt a közönség elé. Ószövetségi, mózesi botokkal járt, mert a villamos levágta a lábát bokánál. Kiállt, és így kezdte: Drága magyar testvéreim! És akkor a háromezer ember felállt. 52 éve nem mondott ilyet senki... Teller Ede azt mesélte nekem: Azt mondják, te valamiféle író vagy, elmondok neked egy titkot. Pesten születtem, de a világháború alatt anyámmal Lugosra mentünk. 1922-ben jöttem fel Pestre. Megismertem Ady Endre költészetét, óriási hatással volt rám. Ilyen nyelvet senki nem teremtett a földön. Akkor, fiatalkoromban csak Ady költészetével foglalkoztam. Egyszer csak megértettem: a szimbólumok egymásra rakódása valóságot teremt. Sokkal több energiát bocsátanak ki és fogadnak magukba, mint a realista vers. Energiák gyúlnak fel a szimbólumokban. Akkor jöttem rá, hogy nemcsak maghasadással, hanem magfúzióval is lehet energiát előállítani. Ezért nem lehet lemondani a költészetről. Ez a hidrogénbomba története.

- Nekünk Mohács kell - idézte aztán Adyt, hozzátéve azt a szimbolikus mondatot, hogy teljes talpraállás csak a végveszélyből lehet . Majd az Elkártyázott köpeny című kötetből olvasott fel. Az Anyám szavai , a Jóslat versek közé befűzte a hely (Pannónia) szellemének megfelelően Berzsenyi elégiáját. Alexa Károly felhívta a közönség figyelmét arra, hogy ez milyen ritka ünnepélyes alkalom, mert: Én nem hallottam még Csoóri Sándort verset mondani, pedig régóta barátok vagyunk . Hozzátette: - Csoóri Sándor sok verset írt, és sokat nem írt meg, mert mást csinált, mint vers. Például kitalált egy ilyet, hogy Márciusi Charta.

- Politizáltam hosszú időn át, más eszközökkel, mint a politikusok. A magam esze járása szerint, de nem erőszakosan. Sokan azt mondják, én vittem a nyakukra Antallt. Ez egy féligazság - kezdett bele a költő, mikor Alexa Károly közbeszúrt egy anekdotát: 1988-ban történt. Egy társaságban azt kérdezték, ki az az öltönyös pali? A Csoóri haverja! - volt a válasz. Ez lett volna Antall József. Csoóri Sándor tovább mesélt: - A történelem nagyobbik része még nem feslett fel. 1989-ben Finnországban voltam, amikor a kerekasztal-beszélgetések zajlottak Magyarországon. Hazajöttem, mert úgy éreztem, hogy itt a helyem, Nagy Imre temetésén is ott akartam lenni. A temetés után kérdeztem Bíró Zolitól: - Mi újság a kerek asztaloknál? Kiket küldtetek el? - Szabad Györgyöt, Für Lajost. - Két szónokot? A joghoz, alkotmányhoz nem értenek. Ajánlanék egy embert, Antall Józsefet. - Jó, elküldjük őt - mondta. Nem nagyon ismertük egymást. Így mentek akkor a dolgok. Mi azt hittük, ha megismerjük a demokratikus választást, az erkölcsi nyereség is lesz, és a többiek visszahúzódnak. Visszamentem Finnországba, Antall József a kerekasztal-tárgyalásokra járt. Kitűnő szereplője volt azoknak. Kiválóan ismerte a 19-20. századi parlamentek történetét, ki mikor állt fel, mit miért mondott. Egyszer találkoztam Antall Józseffel, amikor épp tárgyalásról jött. Láttam, hogy valami van. Mi bajod? - kérdeztem. Valaki felhívott telefonon, és azt mondta, hogy ha az MDF és az SZDSZ nem tud megfelelő viszonyokat teremteni Magyarországon, akkor a bankárok, akik a magánpénzeiket itt tartották, kiviszik a pénzt az országból. Antall József megrémült, hogy ha nem lesz pénz, hogyan legyen ő miniszterelnök. Felhívtam Németh Miklóst: Te tudsz arról, hogy elviszik a pénzt? - Nem tudok, mondta. Szerintem Antallnak azt kellett volna csinálni, hogy kiáll a nép elé és azt mondja: Elviszik a pénzt. Köszönjük, hogy eddig itt tartották. Sajnáljuk. De kérünk mástól. Valószínűleg Soros György volt a telefonáló. Róla azt hittem, egy remek ember, aki segít a magyar értelmiségnek. Antall Jóskának elmondtam, mit mondott Németh Miklós. Egy hét múlva Jóska két embert küldött Tajvanra, hogy ott szerezzenek pénzt. Odaértek, de a titkosszolgálat már jelezte az érkezésüket. A kommunista pekingi nagykövet telefonált Budapestre, hogy hívják vissza őket, mert Kína megszakítja Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Antall József azonnal visszahívta őket. Egy mondat hiányzik a magyar történelemből. Az, hogy kérünk mástól . Ha a drámákban a legfontosabb mondat nem hangzik el, egy korszak tönkremegy.

- A Márciusi Chartát azért gondoltam megfogalmazni, mert az nem lehet, hogy itt van egy tehetséges nép - például sportban, tudományban -, és ilyen gyáván, bután, minden reményünket vesztve élünk itt Magyarországon. Meg kell reformálni a politikát, ahogy Luther az egyházat. 1526-ig Magyarország sikeres állam volt. Attól kezdve bukás bukás után. Mohácsnál kezdődtek a kudarcok. Ha ennyire nyilvánvaló, hogy lélekből fakadnak a válaszok, változtatni kellene. A mi demokráciánk a mi történelmünk torzképe. Rengeteg tudósunk, szakemberünk van. Azt látom, hogy kellene egy erkölcsi felsőház százegynéhány emberrel, akik ismerik a valóságos helyzeteket. És amikor a politikusok vitatkoznak, közülük valaki feláll, és mondja, hogy nem így van. Megmondja, akármelyik pártra nézve. Ez egy idea. Nagyon sok mocskot, fröcsögő gyűlölködést kaptam érte. Azért írtam, hogy legyen valami kezdeményezés arra nézve, hogy az igazságot nem lehet látni, az igazságot meg kell teremteni. Mert ami van, az nem politika és nem nemzeti élet.